Október 1. a kávé nemzetközi napja, és 2026-ban ez először hivatalos ENSZ-nap. Az ENSZ Közgyűlése 2026. március 10-én fogadta el a 80/248-as határozatot, amely ezt a dátumot jelölte ki. Maga a nap ennél régebbi: a Nemzetközi Kávészervezet (ICO) tagállamai már 2014 márciusában megegyeztek benne, és az első ilyen napot 2015-ben tartották. Az ENSZ-státusz nem hoz új pénzalapot vagy szabályt. Azt viszont egyértelművé teszi, miről akar szólni a nap: nem csak arról, hogy iszunk egy kávét, hanem arról is, kik termelik meg.
Ez a cikk erre a kérdésre válaszol, friss hivatalos számokkal: honnan jön a világ kávéja, hány ember él belőle, és mennyi marad az értékből a termelő országokban.
Honnan jön a nap?
Az ICO oldala szerint a tagállamok 2014 márciusában döntöttek úgy, hogy október 1-jén közös, világszintű ünnepet tartanak. Sok ország emellett ma is megtartja a saját kávénapját, más-más időpontban. Az ICO azóta minden évre témát ad: 2021-ben a kávéágazat következő nemzedéke volt a fókuszban, 2025-ben pedig az „Embracing Collaboration More Than Ever” (nagyjából: „Most minden eddiginél jobban kell az összefogás”) jelmondat, amely a termelőtől a baristáig tartó együttműködésről szólt.
A határozat az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetétől (FAO) indult: a FAO konferenciája 2025-ben, a 44. ülésszakán fogadta el, és ezután került a Közgyűlés elé. A határozat a FAO-t kéri fel, hogy az ICO-val együtt szervezze a napot, és a kávét nemcsak mezőgazdasági termékként, hanem a társasági élet, a kulturális kifejezés és a nemzedékeken átívelő hétköznapi hagyományok jelképeként is elismeri.
Kik termelik a kávét?
Az ENSZ tájékoztatója szerint legfeljebb 25 millió, túlnyomórészt fejlődő országokban élő gazdálkodó háztartás állítja elő a világ kávéjának mintegy 80%-át. A FAO közleménye kicsit másképp fogalmaz: szerinte az ágazat nagyjából 25 millió gazdálkodó megélhetését adja. A két szám nem ugyanazt méri, egyszer háztartásokat, egyszer embereket, de mindkettő ugyanazt a képet rajzolja ki. A kávé zömét nem ültetvényóriások, hanem családi gazdaságok milliói termesztik.
A termés ugyanakkor néhány országban koncentrálódik. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) 2026. júliusi jelentése a 2026/27-es szezonra rekordtermést, 189,7 millió zsákot vár (egy zsák 60 kg). Ebből:
- Brazília: 71,9 millió zsák, saját számításunk szerint a világtermés nagyjából 38%-a;
- Vietnám: 32,5 millió zsák, kb. 17%, szinte teljes egészében robusta;
- Kolumbia: 13,4 millió zsák, kb. 7%;
- Etiópia: 12,1 millió zsák, kb. 6%, ami az USDA szerint rekord;
- Indonézia: 11,4 millió zsák, kb. 6%.
Az első három ország tehát együtt a világ kávéjának közel kétharmadát adja. Brazília súlya az USDA szerint az arabicánál még nagyobb: a szezontól függően az arabica 40–50%-át adja. A kenyai kávé, amelyet sok pörkölő a legjobbak között tart, ezzel szemben a világtermés nagyjából fél százaléka.
Ki issza meg, és hol marad az érték?
A kávé az ENSZ szerint a világ legtöbbet kereskedett trópusi terméke. A FAO adatai szerint 2024-ben a világ kávétermése meghaladta a 11 millió tonnát, ebből nagyjából 8 millió tonna nyerskávé ment nemzetközi kereskedelembe. A legnagyobb exportőr Brazília és Vietnám volt, a legnagyobb importőr az Európai Unió és az Egyesült Államok. Az egy főre jutó fogyasztás az elmúlt évtizedben évente átlagosan 1,2%-kal nőtt.
Három FAO-szám mutatja meg, hol keletkezik az érték:
- a 2024-es világtermés értéke közel 25 milliárd dollár volt;
- a nyerskávé világkereskedelme kb. 34 milliárd dollár;
- a teljes kávéipar éves bevétele pedig több mint 200 milliárd dollár.
A három szám nem ugyanazt méri. Az első a termelés, a második a határon átlépő bab, a harmadik a pörköléstől a kávézói kiszolgálásig mindent tartalmaz. Így nem lehet belőlük pontos részesedést számolni. Nagyságrendnek viszont beszédesek: a termés értéke nagyjából nyolcada az ipar bevételének, vagyis a kávé értékének a nagyobbik része nem a gazdaságban, hanem a feldolgozásban, a kereskedelemben és a kiszolgálásban keletkezik. Az ENSZ tájékoztatója ki is mondja, hogy a piaci ingadozás, a növekvő költségek és a jövedelmek egyenlőtlen elosztása miatt a kistermelők viselik a legnagyobb kockázatot, miközben az általuk teremtett értékből csak korlátozott részt kapnak.
Amikor egy ország a kávéból él
Néhány országban a kávé az egész gazdaság számára meghatározó. A FAO szerint 2024-ben Etiópia teljes áruexportjának 27,9%-át, Ugandáénak 20,1%-át, Burundiénak 19,5%-át a kávé adta. Etiópiában és Ugandában a kávéexport bevétele több volt, mint az ország teljes élelmiszerimport-számlája.
Ezekben az országokban a kávé ára nemcsak a gazdák jövedelmét, hanem azt is befolyásolja, mennyi élelmiszert tud az ország külföldről vásárolni. Ez az ár pedig most mozog: az USDA júliusi jelentése szerint az ICO összetett árindexe az azt megelőző hét hónapban 25%-kal esett, mert bővült a kínálat.
Mit kezdhetsz ezzel október 1-jén?
A kávénap nem kér tőled semmi különöset, de jó alkalom arra, hogy egyszer figyelmesebben olvasd el a zacskót. Egy jó specialty címkén a származási ország mellett gyakran ott a régió, a szövetkezet vagy a gazdaság neve és a feldolgozás módja is. Egy szupermarketes keveréken sokszor csak annyi, hogy „100% arabica”. Egyik sem jobb vagy rosszabb eleve, de az első mögött több nyomon követhető információ áll.
Ha kíváncsi vagy, próbálj ki egy olyan eredetet, amelyet még nem ittál. Etiópia például az USDA idei előrejelzése szerint a világ negyedik legnagyobb termelője, és az exportjában a kávé meghatározó. Ha kóstolás közben arra is figyelsz, honnan jön és hogyan dolgozták fel, a kávé ízéről is többet fogsz tudni.
Olvass tovább az eredetről
A három nagy stílus összehasonlításához nézd meg, mire számíthatsz egy etióp, egy brazil és egy kolumbiai kávétól. A világtermés legnagyobb szeletéről szól a brazil kávéról írt cikkünk, a vietnámi robusta és az arabica különbségét pedig az arabica–robusta összehasonlításban magyarázzuk el. Ha a történet másik vége érdekel, azt is megírtuk, hogyan jutott el a kávé Etiópiából a magyar konyhákig.
